Kotodo neveles

Azert nyitom a topikot, mert erdekel kinek miben merul ki a kotodo neveles fogalma?, ki hogyan alkalmazza? Miert? stb
Jo lenne egy atfogo kepet kialakitani milyen is a kotodo neveles, esetleg irodalmat is tehetnenk ide, ahol olvasgatni lehet ilyesmirol.
Na a lanyom felebredt, jovok estere bovebben, addig is irhattok ti

Nalunk meg alvas, akkor meselek magunkrol.
Hogy miben merul ki nalunk a kotodo neveles: hordozasban, igeny szerint, nem ritka -sot ujabban mar mindennapos- a napkozbeni alvas hordozoban. Aztan szopizunk igeny szerint, elofordul, hogy 1-2 nap kizarolagosan, ejszakara jol bevackolja magat kozenk, egyuttalszunk. Figyelek ra, probalok minel elobb reagalni a jelzeskre, valahanyszor kerezkedik olbe veszem, ha nyugos, simogatom, ringatom, enekelek neki, ha latom, hogy valami nincs inyere azt nem is eroltetem. Napkozben hagyom, hogy felfedezze a vilagot, lakast a biztonsagossag keretein belul. Neha elfaradok, de hamar helyre is dobodok .
ebredes lett, de kivancsian olvasom a tobbieket is kesobb.

irodalom is erdekel

Majd én is mesélek... Az irodalmora reagálnék csak egyelőre: szerintem nincs jobb a Sears házaspár könyveinél a témában (ők egyébként az attachment parenting fogalom megalkotói is, 8 gyermekes orvos házaspár). De ajánlom Liedloff könyvét is- kéretik viszont megfelelően szűrve olvasni!

Errol irtam reszben a bemutatkozasban, azt a reszet nem ismetlem meg. De alapvetoen nalam / nalunk a lenyeg az egymas tiszteleten es az igenyeink, szuksegleteink tiszteletben tartasarol valamint ezek harmonizalasarol szol.
Csecsemokorban ez arrol szolt, hogy igeny szerinti szoptatas (sajnos csak par honapot), sok sok testkozelseg, sirni nem hagyas, kb 6 honapos kora ota egyutt alvas, a ferjem hordozott - igy hirtelen ennyi jutott eszembe.
Ket evesen ez mar maskepp nez ki - de a lenyeg most is az hogy figyelunk ra, a jelzeseire, az erzelmi igenyeire. Nem siettetem a fejlodeseben, nem fejlesztem, nem csinalok statusproblemat abbol, hogy pl. hany honaposan huzza fel a cipojet (ez nem egyenerteku azzal, hogy nem foglalkozom vele), nem kenyszeritem bele olyan helyzetekbe amelyekben o fel hanem inkabb megvarom, hogy felnojjon feladatokhoz, meg mindig egyutt alszunk mert neki erre igenye van, meg mindig ott vagyunk vele valahanyszor felsir almaban, es meg sorolhatnam.
Mivel egy olyan tarsadalomban elek, ahol a fo ertek az individualizmus (kontra kollektivizmus), szamunkra mindaz ami szamotokra olyan egyertelmu (pl ket evet otthon ulhettek es haboritatlanul szoptathattok) nekem eleg problemasan alakult - lett megvalositva.

Barbara wrote:
Mivel egy olyan tarsadalomban elek, ahol a fo ertek az individualizmus (kontra kollektivizmus), szamunkra mindaz ami szamotokra olyan egyertelmu (pl ket evet otthon ulhettek es haboritatlanul szoptathattok) nekem eleg problemasan alakult - lett megvalositva.

Barbara, téged ismerve, biztos vagyok benne, hogy a fiad biztonságosan kötődik. A szoptatás meg csak egy eszköze a kötődő nevelésnek. A következő gyermeknél hátha jobban sikerül, ha meg nem, akkor is tudod, érzed mi a jó nektek.

Barbara wrote:
Mivel egy olyan tarsadalomban elek, ahol a fo ertek az individualizmus (kontra kollektivizmus), szamunkra mindaz ami szamotokra olyan egyertelmu (pl ket evet otthon ulhettek es haboritatlanul szoptathattok) nekem eleg problemasan alakult - lett megvalositva.

Erre én is reagálok, mert az imént olvastam a bemutatkozós topikban amit írtál és úgy tetszett, akartam is ott reagálni, de ide jobban talál, szerintem ez is a lényege a kötődő nevelésnek "a gyereknevelesben a gyerekem igenyeinek a figyelembe vetele es tiszteletben tartasa vezerel".
Nem tudom jobban megfogalmazni, de mind az motoszkál bennem, hogy a kötődve nevelés nem csak a szoptatást jelenti és a hordozást és a hordozás meg szoptatás nem jelent még feltétlenül kötődve nevelést - van ennek így értelme?

Májusvan, egyetértek, valóban nem csak a hordozás vagy az igény szerinti szoptatás jelenti a kötődő nevelést. Szerintem ezekkel együtt is lehet nem-kötődve nevelni, és nélkülük is lehet kötődve. Alapvetően a gyerekhez való viszonyuláson, hozzáálláson múlik, amit Barbara olyan szépen megfogalmazott, s nem ezeken (vagy más) eszközökön.

Röviden:
Per Dr. Sears' theory of attachment parenting (AP), proponents such as the API attempt to foster a secure bond with their children by promoting eight principles which are identified as goals for parents to strive for. These eight principles are:

1. Preparation for Pregnancy, Birth and Parenting
2. Feed with Love and Respect
3. Respond with Sensitivity
4. Use Nurturing Touch
5. Ensure Safe Sleep, Physically and Emotionally
6. Provide Consistent Loving Care
7. Practice Positive Discipline
8. Strive for Balance in Personal and Family Life
Forras: http://en.wikipedia.org/wiki/Attachment_parenting

A babahordozó klubban elnéztem Gergőt, ahogy magabiztosan fedezi fel a világot... Pedig elméletileg a szeparációs szorongás korában kellene lennie... Még az ikrekkel fogalmazódott meg bennem,ha csakugyan kötődően, a gyerekünk igényeire támaszkodva nevelünk, sok mindent "át kellene irni" a pszichológia könyvekben... szerintem az olyan fogalmak mint pl. szeparációs szorongás, dackorszak (kisgyerekkorban és serdülőkorban egyaránt) és még sok minden más nem léteznének...

Khm... dackorszak. Janka egy tündér, te ismered, Iris. De akkor mi van, amikor valami nem úgy történik, ahogy ő szeretné, és szó szerint lecövekel, és ott ordítja hülyére magát, többnyire egy szót ismételgetve a végtelenségig?

Hmmmm....
Nekem sokat változott a szemléletem miután a Gordon,Marshall Rosenberg,Rogers könyveket nem csak elolvastam, hanem elkezdtem használni és ezáltal megérteni, belsővé tenni...
A gyerek szempontjából,ő csak egy igényt akar kielégiteni... Ha esetleg leirsz konkrétan egy esetet "kielemezhetjük"
Na, de az én idegeim is felmondják időnként a szolgálatot...

Iris wrote:Hmmmm....
Nekem sokat változott a szemléletem miután a Gordon,Marshall Rosenberg,Rogers könyveket nem csak elolvastam, hanem elkezdtem használni és ezáltal megérteni, belsővé tenni...
A gyerek szempontjából,ő csak egy igényt akar kielégiteni... Ha esetleg leirsz konkrétan egy esetet "kielemezhetjük"
Na, de az én idegeim is felmondják időnként a szolgálatot...

Ő csak egy igényt, tényleg... de ha minden egyes igényét ki kéne elégítsem, függetlenül attól, hogy éhes/álmos/pisilnie kell, vagy épp a virágvázával/kenyérvágó késsel/miegymással szeretne játszani, akkor... vagy ez már a hogyan mondjunk nemet topik témaja?

Iris wrote:Röviden:
Per Dr. Sears' theory of attachment parenting (AP), proponents such as the API attempt to foster a secure bond with their children by promoting eight principles which are identified as goals for parents to strive for. These eight principles are:

1. Preparation for Pregnancy, Birth and Parenting
2. Feed with Love and Respect
3. Respond with Sensitivity
4. Use Nurturing Touch
5. Ensure Safe Sleep, Physically and Emotionally
6. Provide Consistent Loving Care
7. Practice Positive Discipline
8. Strive for Balance in Personal and Family Life
Forras: http://en.wikipedia.org/wiki/Attachment_parenting

A 4. pont mit fed? ("Use nurturing touch") Valakinek van fogalma errol?

Cirmocska wrote:
Ő csak egy igényt, tényleg... de ha minden egyes igényét ki kéne elégítsem, függetlenül attól, hogy éhes/álmos/pisilnie kell, vagy épp a virágvázával/kenyérvágó késsel/miegymással szeretne játszani, akkor... vagy ez már a hogyan mondjunk nemet topik témaja?

"Ő csak egy igényt, tényleg.." -ezt nem igazán értem..
"virágvázával/kenyérvágó késsel/miegymással szeretne játszani," - én ezeket ,illetve amit nem akartam h, a kezükbe kerüljön, elpakoltam- a körynezet módositasa az első Gordonos lépés és sok bosszúságtól megkimél

Iris wrote:

Cirmocska wrote:
Ő csak egy igényt, tényleg... de ha minden egyes igényét ki kéne elégítsem, függetlenül attól, hogy éhes/álmos/pisilnie kell, vagy épp a virágvázával/kenyérvágó késsel/miegymással szeretne játszani, akkor... vagy ez már a hogyan mondjunk nemet topik témaja?

"Ő csak egy igényt, tényleg.." -ezt nem igazán értem..
"virágvázával/kenyérvágó késsel/miegymással szeretne játszani," - én ezeket ,illetve amit nem akartam h, a kezükbe kerüljön, elpakoltam- a körynezet módositasa az első Gordonos lépés és sok bosszúságtól megkimél

Azt akartam mondani, hogy neki folyton van egy igénye (mindig "csak egy igényt" szeretne kielégíteni). Nálunk sincs a gyerek keze ügyében a kalapács, pl., de eszébe jut néha olyan dolgokat kérni, amelyek pontosan azért vannak egy magasabb polcra téve, mert nem az ő kezébe valóak. Na, nem akarok mélyebben belemászni, nagyon fárasztó most tisztán, érthetően, pontosan fogalmazni. De van azért hiszti néha...

Barbara wrote:

Iris wrote:Röviden:
Per Dr. Sears' theory of attachment parenting (AP), proponents such as the API attempt to foster a secure bond with their children by promoting eight principles which are identified as goals for parents to strive for. These eight principles are:

1. Preparation for Pregnancy, Birth and Parenting
2. Feed with Love and Respect
3. Respond with Sensitivity
4. Use Nurturing Touch
5. Ensure Safe Sleep, Physically and Emotionally
6. Provide Consistent Loving Care
7. Practice Positive Discipline
8. Strive for Balance in Personal and Family Life
Forras: http://en.wikipedia.org/wiki/Attachment_parenting

A 4. pont mit fed? ("Use nurturing touch") Valakinek van fogalma errol?

Az én értelmezésem szerint ez azt jelenti, hogy a gyereket megérinteni- megölelni, puszilni, simogatni, fizikai kontaktussal is kifejezni az iránta való szeretetünket. Sok szülőnek ez gondolom magától értetődő, de én ismerek olyan szülőket is, akik alig veszik ölbe, puszilják meg a gyereküket. Szerintetek nem erről van szó?

Na megjottem en is, kicsit megkesve
Nekem a kotodo neveles azt jelenti, hogy figyelek a gyerekem igenyeire es probalom oket kielegiteni, probalok kialakitani neki egy biztos hatteret, egy biztos alapot, amire o epithet, tudva, hogy apara es anyara mindig szamithat. Egy hetes kora ota hordozom, mert sirt ha leraktam, es nappal nem aludt maskepp, amint leraktam felebredt, ejjel az agyamban altatom, mert igenye van szopira es biztonsagra, kozelsegre ejjel is, igeny szerint szoptatom, mert o erzi mikor ehes, mikor akar csak megnyugodni a cicin, esetleg almos vagy mas baja van. Nem hagyom magara, ha o nem akarja, nem kenyszeritem olyan dolgokra amit nem tud vagy nem akar megtenni. Nem siettetem fejlodeseben, hagyom a sajat ritmusaban.
Probalok ugy hozzaallni a dolgokhoz, hogy az neki es mindnyajunknak jo legyen, nem verem meg semmilyen formaban, es negativ szavakkal sem korholom.
Mivel faradt vagyok epp egy beteges napon vagyunk tul hirtelen ennyi jutott eszembe. ha meg lesz valami meg megirom.

Nekem irodalomkent tetszettekRoss Campbell konyvei, tetszik a hozzaallasa a gyerekekhez es a gyerekneveleshez. Fokent nem nevelni akarja a gyerekeket, hanem szeretni.

Számomra a kötődő nevelés az elfogadással indult és nehezen. Amire nem számítottam, egy éjjel-nappal síró , alig evő, alig alvó babát kaptam. Biztosan, nem véletlenül (Mert kölcsönösen neveljük egymást azóta is). Lehet nektek természetes volt kötődni, nekem nem. Amíg nem fogadtam el, hgoy Anna nem egy "átlagbaba" átlaginyékekkel, akit megszülni sem tudtam. Amikor ezt megértettem, hgoy ő egyedi kisbaba, lettem édesanyanya. Szörnyű, nem? mert ő ekkor pár hónapos volt. Lényeg, hogy megértettem. És akkor nem volt gond órákat mozdulatlanul aludni a fotelban, míg ő a hasamon aludt, vagy nagyjából egész nap ölben tartani, mert erre volt szüksége. G. Chapman könyve a szeretetnyelvekről hasznos volt számomra: hogyan igényli Anna, hogy szeretetem kifejezzem?
Munkaidő lassan lejár
még jelentkezem

zsu30 wrote:Számomra a kötődő nevelés az elfogadással indult és nehezen. Amire nem számítottam, egy éjjel-nappal síró , alig evő, alig alvó babát kaptam. Biztosan, nem véletlenül (Mert kölcsönösen neveljük egymást azóta is). Lehet nektek természetes volt kötődni, nekem nem. Amíg nem fogadtam el, hgoy Anna nem egy "átlagbaba" átlaginyékekkel, akit megszülni sem tudtam. Amikor ezt megértettem, hgoy ő egyedi kisbaba, lettem édesanyanya. Szörnyű, nem? mert ő ekkor pár hónapos volt. Lényeg, hogy megértettem. És akkor nem volt gond órákat mozdulatlanul aludni a fotelban, míg ő a hasamon aludt, vagy nagyjából egész nap ölben tartani, mert erre volt szüksége. G. Chapman könyve a szeretetnyelvekről hasznos volt számomra: hogyan igényli Anna, hogy szeretetem kifejezzem?
Munkaidő lassan lejár
még jelentkezem

Teljesen megertelek, nallunk is nehezen indult, a korhazi napokat vegigsirta a babam, nem akart szopni, en nem aludtam, nem ettem, a kovetkezo heten is sokat sirt, ejjel jarkaltam fel es ala a siro gyerekkel az olemben es azon bogtem miert kellett ez nekem, mert miota csak megszultem csak sir, anyukam tobb szeretettel tudott fele fordulni mint en, az anyja. Azota is rosszul esik, ha csak ra gondolok. A kovetkezo hetekben nem aludt, csak az olemben, vagy rajtam, 9 honapig a cicimen logva ejszaka, nappal a hatamon kendoben, vagy a karomban... Nehez volt elfogadni, hogy nem egy konnyu eset. Miutan elfogadtam, hogy O ILYEN, konnyebb lett, a szeretet, elfogadas, kotodes idovel alakult ki. Miota sikerult szerelem lett belole es mar nem olyan nehez a minden napok. O igenyel engem es kesz. Megadom neki mig kell neki, mert szeretem.

Rebaka, megértelek. Én is úgy éreztem, hogy a férjem jobb "anya" és édesanyám is, én meg csőd vagyok. Ezt ráadásul a környezet is megerősítette. Most már a második babával úgy érzem másképp indulunk.

zsu30 wrote:Rebaka, megértelek. Én is úgy éreztem, hogy a férjem jobb "anya" és édesanyám is, én meg csőd vagyok. Ezt ráadásul a környezet is megerősítette. Most már a második babával úgy érzem másképp indulunk.

Mindenki olyan szeretettel fordult az ordito kis csomagomhoz, csak en nem tudtam szeretni elso pillanattol, olyan lelkifurdalasom is van miatta. Elhataroztam, hogy ha nagy lesz majd beszelgetek vele errol, es bocsanatot kerek tole, szamomra fontos......
Huuu masodikkal mar biztos "okosabb"az ember.....

Barbara, itt is olvashatsz arról, hogy a "nurturing touch" mit jelent: http://www.attachmentparenting.org/principles/touch.php
A többi alapelvről is lehet ezen a honlapon olvasni.

Hmmm.. köszönöm lányok, olyan megnyugtató olvasni, hogy nem mindenkinek van angyali gyermeke, és igenis, időnként kiakaszthatja egy csöppség is az édes jó anyukáját.
Nekem még mindig nehéz elfogadnom, hogy a fiam minden egyes alkalommal szívszaggatóan sír, ha kimegyek a vécére. És igen, azt is próbáltam, hogy vele a hátamon vagy az ölemben ültem le, de hát azért a fenéktörlés úgy kicsit macérás Arról nem is beszélve, hogy sokszor becsinálnék, mire őt felöltöztetem, hátamra kötöm és kimegyek.
Hiába van bent vele az apja, az sokszor olyan számára, mintha nem is lenne ott.
S bent a házban, a hordozás sem megoldás, mert mindent akar látni, s nem felkötve közben, hanem elöl, ölben, ha lehet. De hát úgy meg nem lehet házimunkázni!
Na, kipanaszkodtam magam. Különben egy édes, aranyos, okos, gyorsan fejlődő fiam van (a nyűgösebbik fajtából)


Ui. Nálunk születés óta igény szerinti szoptatás van (volt akár félóránként is, volt huzamosabb cicinlógás is), velünk alszik (első két hónapban inkább rajtunk), igyekszem figyelni a jelzéseit és képességeimhez mértem kielégíteni az igényeit. Hordozás úgy második hónaptól hordozókendőben, apján is lóg(ott).

na csak gondoltam megosztom...
a tegnap bejött az udvarra az egyik szomszéd kisgyerek az apukájával (aki iskolaigazgató, pedagógia egyetemet végzett, volt osztálytársam). Nincs nagyon nagy kapcsolódás a családunk és köztünk mióta kiderült homlokegyenest másképpen gondolkodunk a nevelésről. (ők hagyták sírni, külön szoba, elcsattan egy két pofon,csecsemőként éjjel nem etették , hogy szokja meg, hogy aludni kell...stb. a hordozás hülyeség) na de azért diplomatikusan egyéb témákról elbeszélgetünk. A férjem feltette Tüzinkét lógni egy ilyen vasrúdra, majd amikor már nem bírta tartani magát elengedte, apa pedig kifogta, erre kérdezi szomszéd apuka fiától ki akarje e próbálni...kis vonakodás után mondja igen...mondja apuka engedd el kifoglak...és néztema kicsit...:mondja: nem mert leesek..apa: nem mert kifoglak, látod itt a kezem, elkezdte csiklandozni...akkor fél kézzel kapaszkodott...szóval sehogy sem engedte el...Tüzinke pedig anélkül , hogy szólt volna engedte el a rudat)...hm...gondoltam lám a kötődő nevelés mit tesz. Persze lehet, hogy sok minden más miatt sem engedte el a fiúcska...de akkor is...