Alszik a baba

Talán érdemes ennek egy külön topicot szentelni.

Az en lanyom hala Istennek nagyon jo alvo. Meg nem olvastam a kotodo nevelesrol (ami kesik nem mulik) de sokan irjatok azt, hogy ehhez hozzatartozik az egyutt alvas. Mi aludtunk egyutt parszor amikor kicsi volt, de kb 7-8 honapos kora ota egyedul alszik az sajat szobajaban. Egyedul is alszik el, siras nelkul, van egy kis zenelo pluss allatkaja, hasra vagja magat es par perc alatt elalszik. Ez gond lehet a kotodo neveles szempontjabol? Lehet most hulyeseget kerdeztem...
Meg aztan meg ha akarnek sem tudnek vele egy agyban aludni, mert egy ejszaka alatt kb 2x korbejarja a kisagyat almaban, sokat forgolodik.Kiprobaltuk parszor es az minden volt csak pihenteto alvas nem.

Nekünk az oldalkocsis megoldás vált be. Kellett pár hónap, amíg levetkőztem a rám ragadt " gyermeknek a saját ágyában a helye" elvet. De amióta levettük a kiságya oldalát és összetoltuk a nagy ággyal, azóta sokkal jobban alszom. Most már átalussza az éjszakát, de pár hónapos korától egészen 2 éves koráig rengetegszer kelt. Ha csak 5-6x, akkor azt éreztem ez egy jó éjszaka volt .
Amit érdekesnek találok, hogy soha nem jön át a mi ágyunkba. Félévesen is átgurult szopizni, majd visszagurult az ágyába és aludt tovább. Ha majd egyszer lesz házunk, akkor kap külön szobát is, de az nem mostanában lesz

Én nem vagyok tapasztalt együtt alvó, de édesanyám mesélte, hogy én bébi koromban kiköveteltem az együtt alvást, majd magamtól leszoktam róla, szóval elmásztam a hitvesi ágyból és sose kéredzkedtem vissza. A húgom nyugis baba volt, nem követelőzött, nem kellett köröket róni vele éjszaka, ha letették volt egy kis pityergés aztán elszenderedett, de mai napig emlékszem, hogy sokáig éjszakánként felkereste édesanyámékat az ágyban és ott aludt reggelig. Ő volt aki félt a sötétben és gyakrabban ébredt a rossz álmok miatt. Velem ilyen gond sose volt. Azt nem állítom, hogy ez kizárólag az együtt alvás érdeme, de hiszem, hogy van benne szerepe, mint ahogy a hosszas szoptatásnak is megvannak a maga előnyei. Én egy éves koromig szopiztam, sose volt az egészségemmel gond. A tesóm sajnos csak négy hónapig kapott anyatejet (édesanyám betegsége miatt), de ő nagyon beteges kisgyerek lett. Mikor mindketten lebetegedtünk akkor én napok alatt helyrejöttem, ő hetekig húzta és szegényt nagyon sokat injekciózták (gyermekkori emlékeim).

Nalunk egy lelki folyamat eredmenye az egyuttalvas. Szules elott olvastam rola, az elso napokban ki is probaltam de egyreszt feltem attol, hogy esetleg rafordulok a babara alvas kozben, masreszt meg erdekes mod Daniel szamara az hozott megnyugvast ha a babakocsi mozeskosaraba aludhatott (gondolom a kis szuk hely miatt), igy az elso harom honapban ott aludt. Majd atkerult az agyunk melle elhelyezett kisagyaba es kb 6 honapos koraig ott toltotte az ejszakait. Akkoriban nagyon jo alvo volt igy felbatorodtunk es atettetuk a gyerekszobaba de hamarosan meguntuk a ferjemmel a sok maszkalast igy heteken belul visszakerult hozzank, majd napokon belul atkerult a mi agyunkba es azota is nagyreszt ott alszik. Hollandiaban kimondottan egyuttalvas ellenesek, itt az a norma, hogy a gyereknek kulon szobaja legyen (ahany gyerek annyi szoba) es mihamarabb tanuljon meg egyedul elaludni a sajat agyaba. Erre buzditott az osszes itteni ismerosom es errol papolt nekunk a vedono is valahanyszor talalkoztunk. Mindenfele szornyuseget a fejunkhoz vagott, adott ponton kezdett az a benyomasom lenni, hogy perverznek tart. Hasonlo nyomast gyakoroltak rank a baratok es ismerosok is, ki aggodva ki lenezoen viszonyulva hozzank, hogy ennyire fejunkre nott a gyerek. Volt aki minket "feltett" hogy majd lehetetlen lesz kitenni Danielt a haloszobankbol, volt aki meg D. miatt aggodott, hogy nem-e lesz ra nezve karos kovetkezmenyekkel az egyuttalvas. Mivel tapasztalatlan voltam es fogalmam sem volt, hogy hosszu tavon mire kell szamitanom, az elejen nagyon nagy nyomaskent nehezedtek ram ezek a megjegyzesek. Osztonosen azt ereztem, hogy nekunk ez jo, de mivel csak egyertelmu elitelesben es feltesben volt reszunk bizonytalanna valtam. Akkoriban meg nem volt tudomasom a mamamirol es az itteni kotodoen nevelok levelezolistajan sem voltam rajta. Megoldast szamomra az hozott, hogy elengedtem magam, nem foglalkoztam az olyan jellegu kerdesekkel, hogy mi lesz majd ha tizenevesen is velunk akar aludni, meg hogy lesz ebbol a gyerekbol onallo felnott es csakis a jelenre figyeltem, arra hogy nekunk most mi jo. Es masfel ev tavlatabol, mondhatni nem bantam meg D. meg mindig velunk alszik es szerintem meg hosszu ideig igy lesz ez. A ferjem is es en is imadjuk, csodas reggeleink, ebredeseink vannak. Nagyon elvezem amikor arra ebrdek, hogy D. a hajamat simogatja vagy a ferjem vallat razogatja hogy ebredjen meg. Estenkent is egyutt szoktuk lefektetni a ferjemmel, olyankor egy orara leall az elet, agyba bujunk es egyutt meselgetunk, enekelunk, rohogunk - nem cserelnem fel ezeket az orakat semmiert a vilagon, szamomra ezek kepezik a nap fenypontjat. Ugy erzem szamunkra ez egy plussz lehetoseg arra, hogy meg jobban megismerjuk egymast es meg tobbet megtudjunk egymasrol.
A kimondott alvasat illetoen - ez teljesen rapszodikusan alakult es ha jol belegondolok a D. alvasa remekul tukrozi a csaladban - bennem uralkodo lelkiallapotokat is. Hiszen leszamitva a fogzas, mozgasfejlodes, hajdani gorcsok, betegsegbol adodo ejszakazasokat, D. olyankor is zaklatottan alszik ha en feszult vagyok vagy ideges. Ugyhogy szamomra mindez jelzes erteku, hogy ideje gatyaba raznom magam, pontra tennem a lelki valsagaim es megoldanom a problemaim es jobban odafigyelnem a gyerekemre.

Barbara, öröm volt olvasni a beszámolódat. Nagyon átjött a harmónia .

Nálunk Ágnes külön ágyban, külön szobában aludt a kezdetektől. Éjszakánként átjártam hozzá szoptatni, vagy bármikor amikor felébredt, és sokszor ott aludtam vele a szobájában felállított egyszemélyes ágyon. Kb. egyéves korától kivettem a kiságyból, és az egyszemélyes ágyba tettem, mert úgy szoptatás után könnyen fel tudtam kelni mellőle és ő nyugodtan aludt tovább. Bár nem aludtunk együtt a szó szoros értelmében, mindig mellette voltam amikor kellett, minden este velem aludt el, és minden ébredéskor mellette voltam. Kb. kétéves kora óta átalussza az éjszakát, és semmiért se adná az ágyát.
Domival kicsit másként alakult, ő oldalkocsiban, azaz a nagyágy mellé tolt levett rácsú kiságyban alszik. Szeretem, hogy közel van, és így utólag nem is tudom, hogy Ágnessel hogy bírtam a sok éjszakai járkálást.

Úgy vélem, együttalvás nélkül is lehet kötődően nevelni, míg a gyerek jelzéseire reagál a szülő, és nem hagyja sírni. Egy jó dolgot olvastam valahol a alvásról ami sokszor eszembe jut: ahol kisgyerek van a családban, úgy kell az alvást megoldani, hogy mindenki a lehető legtöbbet tudjon aludni (to maximize sleep for everyone). Ha ez azt jelenti, hogy együtt, akkor együtt, ha külön, akkor külön.

Igen, a biztonságos kötődés kialakulásának a kulcsa valóban a szülői válaszkészség- hogy mindig a megfelelő módon reagáljunk a gyerek jelzéseire.

Nálunk együttalvás van, így mondhatni soha nem sírt egyik lányom sem éjszaka. Rékát ösztönösen kezdtem el magam mellé venni éjszakára, mert egyrészt úgy éreztem biztonságban, másrészt mindannyian jobban aludtunk így, Jankánál már volt egy bombabiztos tapasztalat, illetve elméleti tudás is, ami az együttalvás mellett szólt, eszembe sem jutott, hogy külön altassam.

Cirmocska wrote:Igen, a biztonságos kötődés kialakulásának a kulcsa valóban a szülői válaszkészség- hogy mindig a megfelelő módon reagáljunk a gyerek sírására.

Ha valóban odafigyelünk a gyerekre, el sem jut odáig, hogy sírjon, és már reagáltunk is.

Bocsánat, helyesbítek: a gyerek JELZÉSEIRE reagálunk... Nem szoktam én sem megvárni, hogy sírjon.

Cirmocska wrote:Bocsánat, helyesbítek: a gyerek JELZÉSEIRE reagálunk... Nem szoktam én sem megvárni, hogy sírjon.

Jaj tudom, nem is azért írtam, csak a többiekért, hogy ne legyen félreértés.

Javítottam fent is, mert tényleg félreérthető...

Lanyok, vajon mit nem csinalok jol? Az ejszakak rendben vannak, sosem volt baj. De mostanaban nappal ha elfarad elobb jol kivisitja magat mielott elalszik, nem segit semmi, faradt azt latom rajta, de elaludni sem tud, sot mintha nem is akarna, folyton azon van, hogy valamit megfogjon, aztan ha megvan akkor visitasba tor ki, vegul mar szinte osszehull a faradsagtol, akkor elalszik hordozoban vagy cicin, de utobbi esetben tartanom kell,mert ha leteszem rogton ebred. Mi segithetne, hol a kritikus pont?vagy csak atmeneti idoszak?

Mokuspar, ez nalunk is volt neha, tapasztalatom szerint atmeneti, altalaban 10 napot tartott nalunk. Ilyenkor vagy foga jott, vagy egy uj mozgast tanult meg, vagy tul sok volt az inger. Mindig van valami .

Mi is egyutt aludtunk Gergovel egyhetes kora ota, a folyton ki az agybol-szopi-vissza az agyba nalam nem mukodott. Nem is sirt sosem ejjel, mar azelott mellre kerult, h felebredt volna. Tenyleg igaz amit Sears ir, h szopi elott egy kicsivel felebred az anya. Most harman alszunk egyutt, ferj a kanapen , nem eleg nagy az agyunk. Nalunk ez mukodik, neha vannak nehezebb ejszakak, amikor tobbszor szopiznak, de nem ez a jellemzo.
Kotodve nevelni nalam is ezt jelenti, h figyeljunk a gyermek igenyeire, de most mar azt is tapasztalom, h ehhez az is kell, hogy neha az anya igenyeire is figyeljenek oda, tisztelet a kivetel, de ezt el szoktak felejteni.

Engem az érdekelne, hogy mi történik az együttalvóknál, ha megszületik a második gyerek? Nincs jobb megoldás, mint hogy az apuka a kanapéra kerüljön?

en azt szerettem volna, hogy az agyunkat rakjuk ki, es matracozzuk ki a szobat....., hat persze a ferjecskem nem volt vevo ra . De biza ejjel ugy hianyzik a szuszogasa, nekem biztonsagot nyujtott.

Mi négyen alszunk egy szobaban, egy franciaégyban és a hozzátolt oldalkocsis kiságyban. Gréta az oldalkocsiban, kb 6 hetes kora óta, addig én is rakosgattam egész éjszaka. Andris születése után egy ideig külön aludtam vele a nappaliban, aztán beköltöztünk a hálóba. Csodák csodája nem költik fel egymást, igaz ritkán van igazi sírás, inkább nyekergések. Gréta az elején sokszor aludt kinn a nagy ágyon, aztán egyre gyakrabban gurult vissza a helyére, ma már csak a kiságyában alszik. Úgy látom, ha lenne még egy szobánk, símán aludna egyedül is. Andris viszont még igényel maga mellett, a szopi miatt is.
Szóval két gyerekkel is lehet együtt aludni, semmiért nem adnám ezt az érzést a világon, nagyon sajnálnám, ha ez kimaradt volna az életemből.

olgi wrote:
Szóval két gyerekkel is lehet együtt aludni, semmiért nem adnám ezt az érzést a világon, nagyon sajnálnám, ha ez kimaradt volna az életemből.

Szuper, jó volt olvasni Olgi!

Sziasztok, jövök én is. Mi is együttalszunk. Viszont azt tudni kell, hogy mielőtt megszületett Regina, már berendeztem a szobáját, szépen kisfestettem Micimaciékkal, szereztünk kiságyat kókuszmatraccal. Na...és hát amikor hazajöttünk a korházból, átkerült a kiságy a hálószobába, lassan meg Regina átkerült a franciaágyba. Mostmár nálunk a kutya alszik a kiságyba, este amikor lefekszünk, akkor ő szépen bemegy és nagyon jól érzi magát benne. Szóval nem vettük meg potyára a kiságyat.
Anyukám el is szokta mondani, hogy az ő unokái nem ismerik a kiságyat. igaze Cirmocska?

Nálunk mindkét nagymama kiságyat akar venni én pedig nem igazán hajlok rá, tudom, hogy úgy sem használnám ki és nincs is hová tenni. Előbb egy pelenkázó kellene, azt szeretnék. A kutyás story nagyon jó, a mi kutyánk még egy kiságyhoz is nagy és tavasztól Őfensége már kinn fog aludni, tehát a kiságyat nem fogja tudni megkörnyékezni .

Nálunk az egyik kiságy tárolóként működik, a másik összecsomagolva áll egy szekrény tetején... mind a kettőn túl akarok adni (nekünk nincs kutyánk ). Babá(ka)t szeretnék még, kiságyunk valószínűleg nem lesz már.

Kutyánk viszont igen.

Nalunk a kisagy dekoracio, egy csomo mindent tarolok bennne, foleg a vasalnivalot . Mar en is tul szeretnek adni rajta, mert csak foglalja a helyet. Mindenesetre, amikor varandos voltam Gergovel egy halom cuccot vettunk, amit sosem hasznaltunk, mara csak porfogo. Mas is jart igy?

Terhesen meg azt gondoltam, hogy babanak kulon agy kulon szobaban a helye. Kiasagy meglett, ket szoba kozt atjaro is van, be akartam falazni, nehogy beturja magat a haloszobamba. Esetleg ha velunk aludna max 6 hos koraig, aztan kulon szoba. Olvastam Sears konyvet az alvasrol, megertettem de nem hatott meg.
Atan megszuletett Damarisz. Ejjel sokat sirt, eleinte rajtam aludt+kisagyban, aztan 2-3 hetesen amint leraktam felebredt, igy ha elaludt rajtam csak magam melle csusztattam es aludtunk tovabb. Probaltam kitartani a kisagy melle, ferjem mondta mindig tegyunk kozenk olyan aranyos. Miutan belejottunk a szopiba megtanultam fekve szoptatni igy csak magam melle vettem es ejjel ugy szoptattam. Mig sirt ejjel apa masik szobaba aludt de hianyoztunk neki igy a francia agy melle van tolva egy kanape (10 cm a szintkulonbseg) es 3-an alszunk. 9 hoapos koraig cicivel a szajaban aludt, ha akartam volna sem tudtam volna maskent altatni. Egyszeruen nem aludt maskent, ha kimentem a wc-re mar ebredt. Aztan eszrevettem h kiejti a cicit es nem keresi. Eloszor csak fel orakat aludt nelkulem, aztan mar 2 orakat is alszik. Olayn jo mikor van szabasd estem. Ha ebred szol, nem sir, cici szajba, 5-10 perc szopi es tovabb szunyokal. Most 16 hos, este lefekszik9 korul cicivel, elalszik, en kijovok es fenn tudok lenni par perces szopival. Nekem ez maga a Kananan az elmult par honap utan. Latom a fejlodest alvas teren, igy mar nem vagyok kiakadva, hogy orokre cicivel a szajaban fog aludni. Nallunk igy alault az egyutt alvas. De elvezem, hogy ejjel hozam bujik, simogat, atolel, magahoz huz. A reggeli ebredeseket meg nem adnam semmi penzert, olyan meghitt es nyugodt ahogy ebredes utan szopizk s mosolyog es mindig mosolyogva ebred Apa is szereti, az a legjobb mikor harman osszebujunk

Nappali alvasa sem volt egyszeru, ket lehetoseg volt, 1 hordozoban, 2 cicivel a szajban az olemben. De fejlodik Mostastanra jutottunk oda h elalszik es ott tudom hagyni az agyon es alszik magaban. Van h megebred es szopizik es tovabb alszik meg. Es olyan jo, h veeeeegre alszik delben magaban. Megvan a bojtje, DE tudom, h neki szuksege volt ezekre az idoszakokra, o ilyen es en elfogadtam igy. szeretem.

Szeretem az együttalvós történeteket.
Én terhesség alatt nem agyaltam azon hogy egy szobában alszunk e majd, mivel 1 szobás volt az akkori albérletünk. A kiságy az ágyunk mellett volt és Szonyó abban aludt. Éjjel amikor kellt (max 2szer-3szor) felkeltem, kivettem és átültem vele a kanapéra és félálomban megszoptattam aztan vissza tettem az ágyába és én is bebujtam a sajátomba.
A dolgok akkor változtak meg amikor 6 -7 hónapos körul már nem 2 szer hanem 6szor kellt éjjel. Az első pár éjszaka teljesen kimerített és arra jutottunk a férjemmel hogy a legjobb lesz ha magunk mellé vesszük.
Azóta elköltöztünk, már 2 szobánk van, de mi továbbra is egy szobában alszunk. Lett új kiságy, aminek levettük az oldalát, a francia ágyunk mellé toltuk és egy szintre hoztuk vele. Jah és most vannak éjszakak hogy minimum 8szor kel, de volt hogy 15ször .....
Bevallom ezt nem viselem mindíg a legnagyobb nyugalommal. elzsibbadok a sok oldalfekvéstől, stb ...
Biztos mind jól ismeritek a kialvatlan anyuka éjjeli érzelmi világát, amikor már az is ajándék ha 3 órát egyhuzamban aludhatok.
És persze várom már hogy átaludja az északat, bevallom így 2 év után már hiányzik az érzés ... De tudom lesz ez még így se, hisz 3 gyermeket szeretnénk. Inkább gyerekünk legyen mint nyugodt éjszakáink.


Csatlakozom az előttem szólókhoz, semmiért nem adnám a reggeli közös ébredéseket, de még az éjjeli olykor mókás jeleneteket sem, amikor keresztbe kasba fekszik rajtam, vagy álmában vicces hangokat ad ki.
Nekünk így lassan 14 hónap együtt alvás után most elképzelhetetlen távolságnak tünik a külön szoba.
De ismerek családokat ahol az vállt be, annak ellenére hogy kötödő nevelést alkalmaznak.