Üdv a fórumon!

Amint látható, két fiúcska anyukája. Örülök, hogy köztetek lehetek itt is

sziasztok
ahogy elnezem virtualisan szinte mindenkit ismerek a Mamamirol. Azok szamara pedig akikkel meg nem beszelgettem: Barbara vagyok, kolozsvari szarmazasu, jelenleg Hollandiaban elo anyuka. Van egy ket eves kisfiam, Daniel. A mi tortenetunk erdekesen alakult ezidaig: egy komoly csipoproblema miatt nekem csak nagyon rovid ideig volt szabad hordoznom, viszont ennek ellenere Daniel sokat volt olben es mar kb masfel eve egyutt alszunk. A hordozo szerepet pedig atvette a ferjem (mei tai, ergo). A szoptatas nagyon rosszul indult es eleg csufosan maradt abba - egy gyogyszeres kezeles miatt ket hetre fel kellett fuggesztenem a szoptatast amiutan Daniel mar nem fogadta el a szopit. Megnehezitette a helyzetunk az is, hogy Hollandiaban csupan 12 het a szulesi szabadsag, utanna reszmunkaidobe visszatertem dolgozni de hamarosan rajottem, hogy ez nem a mi utunk, igy a munka abbamaradt es a munkanelkuli - foallasu anyasagot valasztottam. A kisfiam 20 honapos koraban elkezdtem egy fizioterapias kepzest, amit viszont fel ev utan abbahagytam mivel ugy veltem Daniel meg nincs felkeszulve arra hogy ilyen sokat legyen tavol tolem. Szoval egyaltalan nem vagyok/voltam a szo klasszikus ertelmeben kotodoen nevelo anyuka, viszont a gyereknevelesben a gyerekem igenyeinek a figyelembe vetele es tiszteletben tartasa vezerel.

Sziasztok! Bocsánat, hogy nem ide írtam először. A mi gyerekünk még fészeklakó stádiumban van és 33 hetes . Ha minden igaz kislány és Rege Anna lesz a neve. Én sok helyen éltem már életemben, most negyedik hónapja költöztünk falura Marosvásárhelyről. Még csak készültünk a gyerekre mikor az otthonszülés izgalmas témája magával ragadott és onnan jutottam el az igény szerinti szoptatás, hordozás, együtt alvás és még sok érdekes gyermeknevelő, egészségmegőrző praktikához. Terveim nagyok és érzem, tudom, hogy megvalósítom őket, még ha úgy is néz ki, hogy Isten háta mögé kerültünk, pedig ennél jobban még soha nem voltunk az Ő tenyerén.

Az aláírásomban azért írtam be a két városnevet, mert gyakran tartózkodom azokon a helyeken is.

Sziasztok!

Gabika vagyok, két gyönyörű gyermek anyukája, Eszter 2 éves, Zsombor meg 7 hónapos. Hordozni hordoztaam - hordozok, szoptatni igény szerint szoptattam amíg megadatott, az együttalvásnak nem vagyok híve, de azért remélem lesz helyem köztetek.
Ja, és nem utolsó sorban, gratulálok Rékának, két kicsi gyermek mellett még erre is van ideje, nagyon jó kezdeményezés, .és bizonyára hasznunkra is válik majd.
Szép estét!

Sziasztok, Szidónia vagyok, én is csatlakozom közétek, kisfiammal, Gergővel, aki 9 hónapos lesz néhány nap múlva.

Barbara, Memő, Gabika, Szidónia, üdv a fórumon! Örülök nektek! Szidónia, gyere klubozni is, ha van kedved
Az együttalvás és semmi más nem feltétele a fórumtagságnak, nem kell mentegetőzni

Sziasztok!

Gabi vagyok, lányom Kata, aki mindjárt hét hónapos lesz. A kötődő nevelésről csak azután olvastam először, hogy nálunk már működött. Azóta persze még tovább fejlesztettük. Igény szerint szoptatok, hordozok, együtt alszunk és nemrég a mosható pelenkára is áttértünk. Falun lakunk, de nem Isten háta mögött. Igyekszünk minél nagyobb összhangba kerülni az általa teremtett világgal. Nem vagyok tapasztalt fórumozó, de megpróbálok jelen lenni. Üdvözlet mindenkinek!

Szia Gabi! Jó, hogy jöttél

Udvözlök mindenkit!
Olgi vagyok, két gyerekem van, Gréta (2 év 9 hó) és Andris (1 év 7 hó). Kötődően neveljük egymást,mosható pelenkát használunk (már csak Andris), hordozni egyre ritkábban van lehetőségem, de lelkesen térítek, ahogy Csilla is írta. Gratulálok Réka neked ezért a fórumért, örülök neki és remélem lesz időm és energiám társalogni veletek. Olvasni mindenképp foglak

Enikő vagyok, jöttem én is közétek, van egy 5 hónapos tündéri kisfiam, minden percem vele töltöm, hordozom, igény szerint szopizunk, az együttalvásnak viszont én sem vagyok a hive (anyukámnak e téren elkeseritő tapasztalatai voltak velem, nagyon nehezen tudott leszoktatni, úgyhogy a kisfiamnak inkább külön szobát rendeztünk be eslő perctől).Örülök nagyon ennek a fórumnak, hiánycikk volt már nagyon, úgyhogy gratulálok Réka és nagyon köszi

[quote="Enci"] nagyon nehezen tudott leszoktatni/quote]
Nem kell leszoktatni,meg kell várni mig ez is elmúlik

[quote="Iris"]

Enci wrote: nagyon nehezen tudott leszoktatni/quote]
Nem kell leszoktatni,meg kell várni mig ez is elmúlik

Elvileg igy kéne működjön , a baj csak az volt hogy már 10 éves múltam és akkor is közbe megleptem anyukámat éjjel hogy nem tudok aludni és félek a sötétbe, mindig mellé bújtam és fogtam a kisújját, ahogy megmozdult felébredtem ,akkor már egyikünknek sem volt jó, ez nem normális már, inkább ha egyszer tudom akkor megpróbálom a kezdetektől önálósságra nevelni, ettől függetlenül egész nap a fiammal vagyok(kivéve mikor alszik a lelkem, akkor nem zavarom), éjjel meg úgy alszik egyedül(külön szobába van első perctől) mint egy bárányka, ahogy leteszem egy mukk sincs reggelig . Félreértés ne essen, nem vagyok az együttalvás ellen, inkább csak mondjuk úgy hogy a profikra bizom , gratulálok azoknak akiknél mellékhatások nélkül sikerül(t) leszokni

Enci wrote:
inkább ha egyszer tudom akkor megpróbálom a kezdetektől önálósságra nevelni

Hm, vajon csak az anya akaratán múlik ez? Azért kérdem, mert én mindenféle (kötődős vagy elkülönítős) elv nélkül fogtam neki a "gyereknevelésnek", berendeztük a gyerekszobát, vettem kiságyat stb., és azt reméltem, hogy a hatalmas pocakkal eltöltött rossz éjszakák után végre kényelmesen kialhatom magam, míg a másik szobában a gyerek "jólnevelten" durmol a kiságyában... Ahogy Móricka elképzelte...

Én itt egy kicsit kakukktojásnak érzem magam, olvasván mindenki beköszöntését, mivel nálunk már nincs szopizás, 6-ik hónaptól (gyógyszeres kezelés miatt abba kellett hagyjam), se együtt alvás (próbáltuk, de senki nem aludt nyugodtan), se mosható pelenka , DE van egy testileg és lelkileg egészséges, vidám gyerekem, aki nagyon ki tudja mutatni ragaszkodását irántunk, tele van szeretettel, mindig jókedvű, minden érdekli, sokat mondókázok vele, énekelek neki, na meg egyedül is jól el tud játszani. Remélem nem nehezteltek rám, ha másak az elveim, de azért megpróbálok mindenhez nyiltan hozzáállni

Szidoni,vigyázz,ez fertőző

Létrehoztam egy saját topicot az alvás-témának, ne spameljük a bemutatkozást

[quote="Kinga"]

Enci wrote:
inkább ha egyszer tudom akkor megpróbálom a kezdetektől önálósságra nevelni

Az hogy megpróbálom nem jelenti azt hogy ez sikerülni is fog , mindenesetre az akarat megvan meg a lehetőség is biztositva van. Hála legyen az égnek, 2 hónapos kora óta egy éjjel sem kelt fel, ahogy az ágyacskájába leteszem mukk nélkül 5 perc alatt elalszik(igaz, hogy csak éjjel van az ágyában, úgyhogy már tudja hogy mese nincs ha oda kerül akkor alvásidő van ), nagyon szerencsésnek mondhassuk magunkat eddig.

Ügyi vagy Kinga, bocsi az off-okért

Valahogy én is idekeveredtem... Üdvözlöm a régi mamamis ismerősöket Amikor beleolvastam a forum témáiba rájöttem, hogy nagyon eltelt az idő, mert a leányzó elmúlt 3 éves, szopi már nincs, pelenka sincs, hordozni már csak nagyon ritkán szoktunk, azonban még mindig együtt alszunk (de erről majd az alvásos topic-ban).
Krisztina

Sziasztok.Barni vagyok ,Mátyáska apukája, feleségem férje .Ismertek már,ám javaslatra regisztráltam külön,hogy láthatóbb legyen melyikünk ír.Szívesen beszélgetek apukás szülésről,ezzel kapcsolatos dolgokról,babaautóztatásról biztonságosan, stb,és bármiről amiről egy apuka tudna

Apuka wrote:babaautóztatásról biztonságosan, stb,és bármiről amiről egy apuka tudna

Sziasztok.
Noémi vagyok és van egy 15 hónapos huncut leányom, Maya, avagy pici Szép.
Jövő év végéig remálhetőleg lesz testvérke is. Fiú lenne az igazi, de azért mi valójában még egy kislányt szeretnénk.

Apuka wrote:Szívesen beszélgetek apukás szülésről,ezzel kapcsolatos dolgokról,babaautóztatásról biztonságosan, stb,és bármiről amiről egy apuka tudna

Én kérdeznék tőled valamit, amikor családoddal útaztok, te vezetsz, mennyi a max sebbesség amivel közlekedtek városon kívül?

Akkor erre a kerdesre valaszolok egyelore en, az Anyuka Varoson kivulre sajnos nehezen jutunk, Matyas nem szereti az autosuleset, igy varosban rizikos, ferjem mormog is erte, de MT-ben utazunk es a leheto legrovidebbre fogjuk. Egyszer mereszkedtunk Parajdig, menet alvas volt, jovet, jaj volt nekunk.